I. Fejezet: Kommunikáció elmélet.
Az elmebeli szűrők, avagy amikor magunkra falazzuk az ajtót.

Részlet a "Vissza a Valósághoz!" című gondolkodásmód-fejlesztő előadásból.

Miért fontos a kommunikáció elmélet?
Az életünk, a tevékenységeink telis tele vannak megoldásra váró helyzetekkel, komoly kérdéseket felvető jelenségekkel melyekre egy valamennyire is gondolkodó ember igenis meg akarja kapni a válaszokat és velük együtt a megoldásokat.

• Mi kell ahhoz, hogy legalább azt megtegyem, amiről már tudom, hogy meg kellene tennem?
• Hogyan találom meg az egyensúlyt a magán és üzleti élet, vagy általában az élet egyes területei között?
• Mi végre vagyok ezen a világon?
• Mi az életem értelme?
• Hogyan iktathatnám ki a stresszt, és hogyan teremthetnék valódi nyugalmat az életemben?

Rengeteg nagyon is jogos kérdés, melyek megválaszolása az alapjaiban érinti az életünket.

• De vajon miért találunk olyan kevés igazán jó választ?
• Miért van az, hogy a problémák az alkalmazott "megoldások" ellenére sem tűnnek el?

Felmerül a kérdés van-e egyáltalán ebben a valóságban, amiben élünk és érvényesülni akarunk, valódi válasz a kérdéseinkre?

Mi azt mondjuk, hogy igenis vannak valódi válaszok, ott vannak a minket körbevevő valóságban. Körülöttünk vannak csak nyitott szemmel, és elfogadó szívvel kell keresnünk.

Hogyan fordulhat akkor elő, hogy olyan sokan még nem találták meg ezeket a válaszokat? Vagy ha már megtalálták, hogyan lehet az, hogy nem ismerték fel? Vagy ha megtalálták is és fel is ismerték, hogyan lehet, hogy mégsem használják őket?

Több oka lehet, de az alapvető ok legtöbbször az "én".
Miközben az életünk, a sikerünk, a kapcsolataink fontos kérdéseire odakint vannak a válaszok, a sekélyes gondolkozás - ahol gondolkodó lény helyett kulturális tükörkép vagyok - és a kommunikációs szűrőink befalaznak minket a saját limitált rendszerünkbe.

A "Vissza a Valósághoz!" első fejezete a kommunikációt veszi nagyító alá, és abban segít Önnek, hogy átlássa és megértse, a tudatosság szintjére emelje az eddig öntudatlanul működő és uralkodó folyamatokat.

Önmagában attól, hogy Ön tudja, hogyan működik a kommunikáció, hogy tudja mi zajlik közben az elméjében, a kommunikáció eddig irányíthatatlan folyamatai egyszer csak irányíthatóvá válnak.

Ön egyszer csak felismeri, hogy mi történik. Felismeri a szituációt és az egyes elemeit.
Ezután, ha úgy látja jónak, tudatosan felülbírálhatja a természetes - tanult és beidegződött- folyamatot.

Pillantsunk bele ebbe a hatalmas témába, és nézzük meg mi is az a kommunikáció:
Az ember úgy lett megteremtve, hogy képes legyen a gondolatait, érzéseit és érzelmeit, kívánságait, kéréseit közvetíteni egy másik ember felé. Továbbá képes legyen ezeknek a közvetített üzeneteknek a fogadására és kódolására. Az a folyamat, amikor az emberek üzeneteket kapnak és adnak a kommunikáció. A teljesség kedvéért meg kell említenünk, hogy a technika fejlődése lehetővé tette, hogy ne csak egy másik személlyel tudjunk kommunikálni, hanem akár egy géppel is. Minket most mégis az emberek közötti kommunikáció érdekel.

A "kommunikáció" szó Latin eredetű,

A kommunikációnak többféle csatornái lehetnek. A teljesség igénye nélkül csak egy párat említenék meg ezek közül:

• írás
• beszéd
• különböző kifejezések
• gesztusok
• taglejtések, stb.

Láthatjuk, hogy a szavakon túl más módon is közölhetünk üzeneteket másokkal.
Az ember azt gondolná, hogy a legfőbb üzenethordozó eszköz a beszéd. A mindennapi nyelvezetünk is erre utal. Például: "Beszélni kell róla" vagy "Meg kéne beszélnünk" vagy "szeretném megbeszélni a dolgot", "üzleti megbeszélésem lesz" stb.

A természetes emberi nyelven, szavak által való közlést nevezzük verbális kommunikációnak. Akár milyen meglepő is, de az üzenetek közvetítésében nem a verbális kommunikáció játssza a főszerepet.

Az üzenetek átadásában, a kommunikációnak a szavak kb. 7%-át, míg a hanghordozás és hangsúly kb. 38%, a gesztusok, mimikák, azaz a testbeszéd a fennmaradt kb. 55%-át teszi ki.
A nem szavakkal történő kommunikációt nevezzük nonverbális, vagy metakommunikációnak.

A kommunikáció egyetemes képlete
Minden kommunikációnak ugyanaz az alapképlete. Van egy forrás, azaz a küldő és van egy, vagy több befogadó. A befogadó egyben küldő is, mert miközben befogad, különböző visszajelzéseket ad (Feedback) a küldőnek, és így a küldő is befogadóvá válik. Ezek a visszajelzések többnyire nonverbális úton történnek.

Minden kommunikáció úgy zajlik, hogy a küldő kódolja az üzenetet a saját tapasztalatai alapján, amit a befogadó dekódol az ő tapasztalatai alapján. Ezért fordul gyakran elő, hogy a küldő és fogadó nem értik meg egymást.

Nagymértékben befolyásolja a kommunikáció minőségét a környezet, az a közeg, ahol a kommunikáció folyik.

Például: Amennyiben nagyon zajos helyen kommunikálunk, a háttérzaj akár el is nyomhatja a kommunikációt. A küldőnek olyan hangerővel kell kommunikálnia, ami hangosabb, mint a zaj, ez viszont elvonhatja a figyelmét arról, amit közölni akart. Ugyanígy a hallgató figyelme is gyengül azáltal, hogy a kommunikáció természetellenessé vált.
Hasonlóan veszíthet a kommunikáció a hatásából, ha olyan helyen történik, ahol nem lehet normális hangerővel kommunikálni, például egy hangversenyterem, vagy egy alvó gyermek közelében, stb. Tehát a környezet nagyon fontos része a kommunikációnak.

A kommunikáció képletének egyik jelentős része a zaj.
Háromféle zajról beszélünk, amik csökkentik a befogadást és elvesznek az üzenetből:

• Fizikai zajok, - amik a külső környezetből jönnek, ilyen például a közlekedés zaja, beszélgetés zaja és minden olyan háttérzaj, ami elvonhatja a figyelmet a küldőről. Az üzenet nagy százaléka vész el a zajok miatt.
  
• Pszichológiai zajok, - amik az ember elméjében jelentkeznek, ilyen például az előítélet. A fogadónak nem szimpatikus a küldő, nem tetszik az öltözete, vagy az amit képvisel, vagy a bőre színe, stb., stb. Az előítélet lehet olyan "hangos", hogy mielőtt megszólalhatott volna a küldő, a fogadó már eleve kizárta az üzenetet.
  
• Szemantikai zajok, - ezek a nyelvi különbségek. Olyan szavak kifejezések használata a küldő részéről amit a fogadó nem ért, vagy nem érthet. Ilyen például a szakzsargon használata. A legtöbb szakmának megvannak a sajátságos kifejezései, amit csak a bennfentesek érthetnek. Ezen szavak, kifejezések használata megakadályozza a kívülálló hallgatót abban, hogy megértse az üzenetet.
  

Kommunikációs szűrők
Minden ember rendelkezik egy szűrő rendszerrel, ami eredetileg azt a célt szolgálta, hogy megvédje az agyat attól, hogy minden felesleges információ bejusson. Ha ezek a szűrők nem lennének, egész egyszerűen nem tudnánk létezni, beleőrülnénk abba az iszonyatos mennyiségű információba, és egyéb hatásba, amik lépten–nyomon érnek minket.

Ezek az elmebeli szűrők megszűrik a befogadó felé érkező kommunikációt, és csak a beprogramozott, mintegy "engedélyezett" tartalmat engedik be. Úgy működnek, mint egy nagy zsilip acélajtaja, azzal a különbséggel, hogy a zsilipajtó lassan ereszkedik le, a szűrőink viszont villámgyorsan csapódnak le úgy, mint a guillotine. Elzárva ezzel az információ szabad áramlását.

Ezek a szűrők a következők:

• Világnézet, kultúra. Annak alapján működik ahogy vélekedünk a világról, amilyen a kultúránk. Amilyen viselkedési mintákat tanultunk meg másoktól. A kultúránk társadalmi konvenciók, olyan szokások amiket egy társadalom a többségi elv alapján viselkedési normákként fogad el. Ezeket a viselkedési formákat az életünk folyamán megtanuljuk, és ennek alapján szemléljük a világot. Ami ezeknek megfelel azt a szűrőnk átengedi, de ami nem, azt kiszűri.
  
• Tudás és tapasztalat. Az életünk során megszerzett ismeretek összessége, és azok megtapasztalása alapján kialakult gondolkodási rendszer. Ennek megfelelően ítélünk valamit igaznak, vagy hamisnak. Ez nem más, mint amit igaznak hiszünk. Nem biztos, hogy igaz, de a jelenlegi tudásunk és tapasztalatunk szerint annak hisszük. Ami a tudásunknak és tapasztalatunknak nem felel meg az nem juthat be az elménkbe.
  
• Hit és hozzáállás. Nem feltétlenül vallási hitre gondolunk, bár az is fontos. Általában a hitről, amiben hiszünk. Valójában az embereket olyan ügy mellé lehet csak állítani, amiben hisznek. A hit az a meggyőződéseken alapuló bizalom, ami jogosan várja, hogy megvalósulnak a remélt dolgok.
  
  Az emberek életében a hit lehet a legerősebb mozgatóerő és ugyanígy a legnagyobb visszatartó erő is. Mozgatóerőként hathat, ha hiszik a remélt dolgok megvalósulását, negatív, azaz visszatartó erőként működik, ha a félelmeiknek, hiedelmeiknek adnak teret. Amikor minden meggyőződés nélkül elhisznek valamit, csak azért mert azt nagy magabiztossággal állította valaki, akinek ugyanígy nem voltak meggyőződései, csak neki is állította valaki, ez egy naiv hit. Az emberek hitrendszere határozza meg a gondolkodásukat is. Az életük minősége pedig a gondolkodásuknak megfelelően fog alakulni. Ezért fontos tudni, hogy a hit szűrőként is működik az elméjükben. Sokszor azért nem jut el fontos az életüket is befolyásoló információ, mert nem hisznek az üzenet valódiságában. Gyakran fordul elő, hogy ha tudatosan kikapcsolták volna a szűrőiket, akkor akár "életmentő" információ birtokába is juthattak volna.
  
• Minden ami egyéni, a személyiség. Az, akik valójában vagyunk az évek folyamán alakult ki. Az évek folyamán épült fel az egyéniségünk, szüleink, tanáraink, barátaink hatása alapján. Amilyen üzeneteket kaptunk a környezetünktől, olyanná vált a személyiségünk. Nagyon leegyszerűsítve, ha csupa pozitív hatás ért valakit, akkor az egy egészséges személyiséggel bír. Abban az esetben viszont, ha sok bírálat és negatív hatás éri, akkor a személyisége sérülhet, ami többnyire a rossz énképben nyilvánul meg. Mindenképpen a kialakult személyiségünknek megfelelően válaszolunk egy minket ért hatásra. Sajnos legtöbb esetben nem gondolkodunk, csak a bevett sémák szerint automatikusan reagálunk.

Tehát csak az, az információ juthat be a fogadó elméjébe, ami megegyezik a világnézetének, kultúrájának, hitének, hozzáállásának, személyiségének. Az összes többi információ fennakad a szűrőkön. A hatást az üzenet maradéka váltja ki a többi rész egész egyszerűen fenn akadt a szűrőkön, elveszett.


A szűrők működése:

Szelektív expozíció: kiválogatottan tesszük ki magunkat valaminek. Eleve eldöntjük, hogy kitesszük magunkat egy üzenetnek, vagy nem. Pl: Nem nézem meg azt a filmet.

Szelektív figyelem: kitesszük magunkat az üzenetnek, de nem figyelünk. Lehet, hogy nem nagyon érdekel az üzenet témája, de az is lehet, hogy a küldő az aki nem érdekel minket. Előfordulhat, hogy csak egész egyszerűen fáradtak vagyunk, vagy más fontos dolgon jár az eszünk.

Szelektív megértés: bár kitesszük magunkat az üzenetnek, figyelünk is, de mégsem értjük, vagy félreértjük azt. Ez adódhat a már említett nyelvi különbségekből, szakmazsargonból. Vegyünk például egy ügyvédi fogalmazványt, amit minimum kétszer kell elolvasni, hogy egyáltalán sejtsük miről is szól, pedig azokat a szavakat használja amiket ismerünk. Viszont abban az összefüggésben, ahogy használja nem értjük, mert az egy sajátosan kialakult nyelvezet.

Szelektív befogadás: kitettük magunkat az üzenetnek, figyelünk és értjük is, de mégsem fogadjuk el. Kritizáljuk az üzenetet, mert nem egyezik meg a világnézetünkkel, tapasztalatainkkal, hitrendszerünkkel, személyiségünkkel.

VIGYÁZAT! - A szűrők teljesen automatikusan működnek.
A befogadó a legtöbb esetben nem is tudja, hogy léteznek ezek a szűrők. Sőt ő még azzal sincs tisztába, hogy a szűrői esetleg bekapcsoltak és megfosztják attól, hogy teljes egészében eljusson hozzá az üzenet. Mivel a befogadó a saját személyisége, hite, világnézete, kultúrája és tapasztalatai alapján dekódolja az üzenetet, fel sem merül benne, hogy bármi is elveszett volna az üzenetből.

A szűrőkről azért fontos tudni, mert így kézbe tudjuk venni az irányítását, azaz tudatosan tudjuk használni. Említettük, hogy a szűrők automatikusan működnek, mert nem tudunk róluk. Viszont, ha ismerjük őket, akkor tudatosan kapcsolhatjuk ki vagy be. Nem kell reagálnunk, hanem gondolkodhatunk és így juthatunk helyes felismerésre, hogy elfogadjuk az üzenetet, vagy visszautasítjuk azt.

Lássunk a szűrők közül az egyik legalattomosabbat közelebbről!
Ez az egyetlen szűrő képes Önt meglopni a sikerétől és szabadságától. Lehet, hogy ennek az egyetlen szűrőnek az öntudatlan működése csak az elmúlt években százezrektől és millióktól rabolta meg Önt a munkájában, vállalkozásában. Vagy olyan létfontosságú információkat nem hallott meg, ami gyökeresen megváltoztathatta volna az életét. Ha ebbe jobban belegondol, ennek ez egyetlen igazságnak a felismerése megér mindent időt, energiát és pénzt, amit Önmaga továbbfejlesztésére költött. Ez a szűrő a kultúra.

Mi tehát a kultúra és hogyan rabolhatja meg Önt ez a kommunikációs szűrő?

Definíció: Kultúra
A kultúra az a mód, ahogyan az egyén felfogja, látja a világot, a dogokat önmaga körül annak alapján, amit más emberek hatása okozott. A kultúra valójában világnézet. Megtanult viselkedés (nem genetikus), melyet a társadalom megkövetel. Anyagi és nem anyagi vonatkozással bíró vonások, melyek generációról generációra, tanulás révén továbbadódnak.

Állandó alapvető sorrend:

Kulturális antropológia használja ezt a kifejezést: "Sekélyes gondolkodás" miszerint az életünk reakciók és visszatükrözések sorozata. A kultúránk tükörképeiként úgy élünk, hogy sohasem gondolkodunk.

Ami körülöttünk van azt vagy elfogadjuk, vagy visszautasítjuk annak megfelelően, hogy egyezik-e, vagy eltér-e a kultúránktól. Teljesen öntudatlanul elfogadunk, és elvetünk megoldásokat aszerint, ami az évek során belénk vésődött. Tesszük mindezt sokszor anélkül, hogy gondolkodnánk.
Minden emberi viselkedés, elv és meggyőződés tanult, ezért legtöbbször valaki másnak a megoldásait, elképzeléseit szolgáljuk a józan őszinte és kritikus gondolkodás szűrője nélkül.

A most közzétett cikkünk eszenciája annak az előadásnak, amelyet Budapest egyik neves szállodájában tartottunk, és aminek teljes anyagához is hozzájuthat. Kérem, kattintson ide és nézzen utána a "Vissza a Valósághoz!" című anyagunknak, mellyel arra szeretnénk ösztönözni, hogy igenis legyen gondolkodó ember, aki nem elégszik meg mások által elkészített instant megoldásokkal az életét és sikerét érintő kérdések megválaszolásában.

Tisztelettel:
Duló Attila & Schlingloff Sándor
info@megoldasok.hu