|
Szóval vegyen egy mély lélegzetet
és jöjjön velem, mert most a nyomába eredünk az emberiség legnagyobb
titkának, elindulunk vissza a valósághoz!
Kezdjük egy kis gondolkodtatóval, elvégre a célunk a gondolkodásmódunk
fejlesztése. Ez egy találós kérdés, amit Abraham Lincolnnak tettek
fel, és így hangzik:
"Ha a kutya farkát is lábnak hívnánk, hány lába lenne akkor
a kutyának?"
Miközben a válaszon gondolkozik, mindenek előtt
szeretném tisztázni ennek a képzési anyagnak a célját. Nem fog sokáig
tartani, de hiszem, hogy annál jelentősebb, tudniillik, szándékunk
szerint, ennek a rendezvénynek Önök az egyetlen célja. Azaz,
egész pontosan, Ön és egyedül Ön.
A kérdés, amit feltettünk az, hogy miután Ön megfelelő
kiképzést kapott és profivá vált, ki törődik Önnel?
Különféle oktatási megoldások személyiségfejlesztés alatt sokszor
mindössze technológiát, és statisztikai pragmatikát értenek. Elsősorban
az Ön értéktermelő képességét igyekeznek fejleszteni, ami rendben
is van. Most viszont, miután már nagyon hasznos a cége
számára és elegendő pénzt is keres, még mindig meg kell, hogy kérdezzük:
Hol van ebben az egyenletben Ön?
Ön, a személy! Hol van Ön, az ember, aki boldogan szeretné élni
az életét?
Megeshet, hogy a hagyományos képletben Ön nincs sehol. Lehet, hogy
Önnel nem nagyon foglalkozott eddig senki.
Mi ezt a hézagot akartuk kipótolni.
Mindazt, amit a "Vissza a valósághoz!" anyaga adhat Önnek,
pénzzel nem lehet megmérni, mert ez az anyag, bármit is kezdjen
vele, elsősorban az Ön személyes életét fogja segíteni. Az Ön életét,
aminek az értéke felbecsülhetetlen, és azon keresztül nyilvánvaló,
hogy az Ön munkájának, vállalkozásának és cégének az érvényesülésére
is szolgál.
A programunk segíteni fog Önnek abban, hogy
mindaz az érték és potenciál, ami Önben rejlik, a felszínre kerüljön
és Ön még nagyobb szabadsággal, és még nagyobb örömmel élhesse az
életét, bármit is hozzon a jövő.
A nyomába eredünk a modern ember dilemmájának!
Mindannyian tele vagyunk olyan kérdésekkel,
amik életbevágóan fontosak, de amikre vagy nincs válaszunk, vagy
mindenkinek más és más válasza van.
- Hogyan hozzak döntéseket?
- Hogyan lehetek biztos és a tudásom és a tudásom alapján meghozott
döntéseim helyességében?
- Hogyan iktathatnám ki a stresszt, és hogyan teremthetnék valódi
nyugalmat az életemben?
- Milyen célokat érdemes kitűznöm?
- Vajon mi is lehet az életem értelme?
Tudom, hogy a vélemények megoszlanak. "Mi az
élet értelme?" és százan száz félét mondanak.
Nincs néha olyan érzése, hogy habár Ön komoly és
fontos kérdéseket tesz fel, minthogy: "Hogyan érdemes élni?"
vagy "Mi az élet értelme?" és miközben nem érdemes viccelünk
ezekkel a kérdésekkel, és legtöbbször csak "jó ötleteket"
kapunk válasz helyett.
Mindeközben pedig érezzük, sőt talán tudjuk is,
hogy ha a jó ötletek ellentmondanak egymásnak, holott ugyanarra
a dologra vonatkoznak, egyszerre nem lehetnek igazak. A sok jó ötlet
vagy mind hamis, vagy legfeljebb csak egy lehet igaz.
Az a vicc jut az eszembe, amikor Kónnak elkezdenek
dögleni a ludai és megy a rabbihoz, azzal, hogy: Te rabbi, döglenek
a ludaim.
Óóó. -mondja a rabbi.- Semmi gond. Mondom a megoldást. Menj ki
hajnalba a rétre és szedjél friss és zsenge füvet. Ezzel etesd
meg a ludaidat és a ludaid nem fognak többé dögleni. Kohn meg
is csinálja, elmegy szedi a füvet, megeteti a ludakat.
A ludak döglenek tovább.
Kohn megy vissza a rabbihoz: Te rabbi, még mindig döglenek a ludaim.
Óó. -mondja a rabbi.- OK. Menj ki újra a rétre, de ezúttal este
és szedjél ugyanolyan füvet.
Rendben, gondolja Kohn, kimegy leszedi a füvet, de a ludak csak
döglenek tovább. Rohan vissza a rabbihoz: Te rabbi, most már majdnem
minden ludam megdöglött. Rabbi adj tanácsot, mit csináljak?
Óó, tudom én. Juharfa leveleket kell szedned és hajnalban azzal
kel megetetned a ludaidat.
Kohn megy, szedi a leveleket, megeteti a ludakat, hajnalban, ahogyan
mondták neki, mire az utolsó lúd is megdöglött.
Kohn megy vissza a rabbihoz: Rabbi, rabbi megdöglött az utolsó
ludam is!
Mire a rabbi: Jaj de kár, pedig még annyi ötletem lett volna!
Ismeri ezt az élményt?
Igen?
Pedig a kérdések nagyon is valódiak:
- Hogyan élhetne jobban és nagyobb biztonságban?
- Hogyan bánjon az emberi kapcsolataival?
- Hogyan kezelje a válsághelyzeteket, amikbe esetleg nap, mint nap
belekerül?
- Mi kell ahhoz, hogy legalább azt megtegye, amiről már tudja, hogy
meg kellene tennie?
- Üzletileg hogyan kerülhet ki győztesen az egyre élesedő konkurenciaharcból?
- Hogyan érthetné meg magát jobban a munkatársaival, főnökeivel?
- Hogyan tehetné eredményesebbé a munkáját?
- Hogyan stabilizálhatja a vállalkozásának a növekedését?
- Hogyan válhatna olyan emberré, akit szívesen követnek?
- Hogyan találhatja meg az egyensúly a magán és üzleti élet, vagy
általában az élet egyes területei között?
Ön lehet, hogy szakmailag felkészült, sok-sok
területen profi, de könnyen előfordulhat, hogy mint olyan sokan
mások is, nehezen találja meg a helyét az egészben. A mai
ember hihetetlenül specializálódott, a kérdés csak az, hogy hogyan
találjuk meg az egységet az életünk egyes területei között. Mik
azok az a szempontok, elvek, amelyek megmutatják az összhangot a
munkánk, a családunk, a céljaink és önmagunk között.
Az életünk a tevékenységeink telis tele vannak megoldásra
váró helyzetekkel, komoly kérdéseket felvető jelenségekkel
melyekre egy valamennyire is sikerorientált ember igenis meg akarja
kapni a válaszokat és velük együtt a megoldásokat.
A kérdés csak az, hogy miért találunk olyan
kevés igazán jó választ? Miért van az, hogy a problémáink az
alkalmazott megoldásaink ellenére sem mindig tűnnek el?
Nyílván ennek több oka lehet, de egy kizáró ok biztosan van
és mi erről fogunk beszélni.
Honnan és hogyan lesz nekünk valódi megoldásunk az életére,
vagy honnan fogjuk tudni, hogy megtaláltuk a megoldást, honnan
fogja Ön tudni, hogy nem csak egy újabbi jó ötletet kapott.
Van-e ebben a valóságban, amiben élünk és érvényesülni akarunk,
egyáltalán valódi válasz a kérdéseinkre?
És ha van, hogyan fordulhat az elő, hogy néhányan még nem találtuk
meg, vagy ha már megtaláltuk, hogyan lehet az, hogy esetleg
nem is tudjuk hogy megtaláltuk, vagy ha megtaláltuk is és tudjuk
is, mégsem használjuk? |
Hallottam egyszer egy történetet egy hajótörésről.
Pontosabban egy férfiról, aki miután felkapaszkodott egy mentőcsónakba
egyetlen csepp ivóvíz nélkül hosszú, hosszú napokig sodródott a
tengerben. A szomjúság egy idő után annyira gyötörte, hogy sós vizet
ivott. Hamar rá kellett viszont jönnie arra, hogy a sós víz nem
csak borzasztó, de meg is öli, úgyhogy abbahagyta az ivást. Mire
hosszú napokkal később halászok rátaláltak a csónakra a férfi már
halott volt. Szomjan halt.
" Milyen kár. Milyen nagyon kár!" - mondta az egyik halász,
amikor az imbolygó kis csónakban a férfi fölé hajolt - "Legfeljebb
egy napja, ha halott." - mondta a fejét csóválva. "Pedig
már legalább három napja hogy édesvízben sodródik."
Sok embernek ez az élettörténete.
Olyan sokszor kellett sós vizet inniuk, hogy feladták a reményt,
hogy abbahagyták a keresést, hogy már fel sem teszik a kérdéseket.
Nincsenek válaszok, vagy ha vannak is, én úgysem találom meg őket.
Nem! Ez NEM igaz!
Ha semmi mást nem is tehetek, egy dolgot mindenképpen
megtehetek, és meg is kell tennem, elmondhatom Önnek, hogy: Édes
vízben sodródik!
Jöjjön, induljunk el és fedezzük fel, leplezzük
le az emberi történelem legnagyobb tanulságait!
Kérem,
kattintson ide! "Vissza a Valósághoz!" Gondolkodásmód
fejlesztés!
Tisztelettel:
Schlingloff Sándor
|
|