Amikor elértük a kamaszkort, és kezdtünk felnőtté válni, a szüleink is kezdtek felnőttként kezelni, de - a szülői szeretet téves értelmezése miatt - a felelősséget nem adták át nekünk, hanem megtartották maguknak; illetve áthárították az iskolára, munkahelyeinkre, az államra.

Ami persze számunkra roppant kényelmes volt, mert úgy élhettünk felnőtt módjára, hogy közben a belső lényünkben kisgyerekek maradhattunk, akiknek nincs semmiféle felelősségük sem. A felelősségvállalást nem, viszont azt megtanultuk - nagyon is profi módon - hogyan kell kibújni a felelősség alól; hogyan kell azt másokra áthárítani; hogyan kell másokat hibáztatni azért, mert az életünk éppen nem úgy alakult, ahogyan azt szerettük volna.
Az oktatásrendszer, az éppen divatban lévő társadalmi, kulturális és egyéb irányzatok azzal, hogy nem tartották fontosnak a felelősséget mint életformáló tényezőt, felelőtlenségre tanítottak minket.

Felelősek vagyunk...

Ahogy a társadalom a filmeken, magazinokon, reklámokon, és más egyéb csatornákon keresztül megszólít minketket, azt sugallja nekünk; hogyha nem vállaljuk fel a felelősséget, akkor nincs is felelősségünk. Ebben az értelemben ez azt jelenti: ha kibújunk a felelősség alól, akkor elkerülhetjük annak következményeit is. Remekül ki van találva! A különböző társadalmi divathullámok elhitették az emberekkel, hogy nincs felelősségük. Belehajszolták őket egy felelőtlen életbe, de nem vállalta fel egy irányzat sem a felelőtlenség következményeit helyettük, hanem hagyták, hogy az emberek viseljék azt. Az emberek, miközben másokra mutogatnak felelősöket keresve, viselik a felelőtlenségük minden következményét. Csak egy példa: A média, azt mondja a reklámokon keresztül: "Tiéd a világ", "Miénk az éjszaka", mintegy azt sugallva: bármit megtehetünk, minden felelősség nélkül. Mivel tiéd, azaz miénk a világ, ezért szabadon rendelkezhetünk felette, és azt tehetünk benne, amit csak akarunk. Agyon spanglizhatjuk a tüdőnket, szétihatjuk az agyunkat, átszeretkezhetjük az első nővel (férfivel), aki belénk botlik az egész éjszakát; nem számít, elvégre miénk a világ és az éjszaka... A reklámvilág nagyvonalúan dobálódzik a szlogenekkel, és azt sulykolja az emberek fejébe: élj magadnak, minden felelősség nélkül. Az ember - mivel megette a felelőtlenségéről szóló maszlagot - minden felelősségtudat nélkül, végre is hajtja mindazt, amiket a "remek" szlogenek sugallnak neki. Iszik, dohányzik, drogozik, és fűvel-fával szeretkezik. Amikor pedig ott fekszik tüdőrákkal, májzsugorral, a sokadik abortusszal, vagy aids-el a kórházban, akkor az orvostudományt, egészségügyet, vagy a kormányt hibáztatja. A saját felelősségéről még ebben a helyzetben sem esik egy árva szó sem...
Egyfajta kényelmes, felelősségtől mentes életet akarunk úgy, hogy közben elvárjuk a környezetünktől, hogy felnőttként tiszteljenek, és vegyenek komolyan minket.

Minden ember egyik nélkülözhetetlen lelki szüksége, hogy a léte és tevékenysége fontos legyen valaki számára. Amíg ezt nem érzi, addig nincs meg a megfelelő motivációja arra, hogy bármit is tegyen, ami több annál, minthogy csak leéli az életét.

...a döntéseinkért

Minden ember olyan életet él, amilyen döntéseket az élete folyamán hozott. Az életünk nem más, mint döntések sorozata. Ezek a döntések aztán meghatározzák az életünk minőségét.
Tehát felelősek vagyunk a döntéseinkért. Felelősek vagyunk, hogy minek alapján hozzuk meg a döntéseinket. A hitünk, azaz a meggyőződéseink alapján, vagy a vágyainktól vezérelt érzelmeink által. Az emberek többsége, a döntéseiket az érzelmeik alapján hozzák meg, nem véve figyelembe azt, hogy az érzelmek nem tudnak gondolkodni. Ezek többnyire rossz döntések lesznek, amiknek a következményét viselni kell. Senki nem élheti úgy az életét, hogy miközben sorra hozza a rossz döntéseket, folyton másra mutogat, felelősöket keresve.

...a szavainkért

Felelősek vagyunk a szavainkért is. Nem is sejtjük, milyen nagy felelősséggel jár az, ha kinyitjuk a szánkat. Amíg a szó csak, mint gondolat van az elménkben, addig kizárólag ránk van hatással. (Belső kommunikáció) De amint a gondolatok felerősödnek, szó lesz belőlük, és ezáltal másokra is befolyással lesznek. Az emberiség történetében nagyon sokat foglalkoztak a beszéddel; azzal, hogy vigyáznunk kell a szavainkra. Van egy régi bölcselet, ami arról beszél, hogy csak akkor szóljunk, ha az a másikat építi és áldás hallgatni azt. Érdemes ezen elgondolkodni. Ez a bölcsesség nem kevesebbet mond, mint azt: hogyha nem tudunk a másik embernek olyat mondani, ami építi őt, fogjuk be a szánkat. Ne mondjunk akkor semmit!

Emberi természetünknél fogva, igen csak nehéz megfogadni ezt a tanácsot. Sokkal szívesebben mondjuk el a véleményünket másról, minthogy elhallgatnánk azt. Szívesen beszélünk arról, hogy a másiknak hogyan kéne viselkednie, milyen ruhákban kéne járnia és kivel kéne, illetve kivel nem kéne barátkoznia; vagy éppen mi az, amit elvártunk tőle, de nem tette meg. Persze mindezt a segíteni akarás zászlaja alatt tesszük, mert, ha jól megmondjuk a másiknak, hogy mennyire selejtes, akkor van lehetősége megjavulni, olyanná válni amilyennek aztán már eltudjuk fogadni.

Egy másik bölcselet úgy szól, hogy legyünk késedelmesek a szólásra és gyorsak a hallásra. Bölcs Salamon azt mondja, hogy amit mond az ember, annak gyümölcséből lakik jól. Már ennyiből is világosan kitűnik, hogy komoly felelősséggel tartozunk a szavainkért.
Nem háríthatjuk át a felelősséget senki másra, ha valakit megbántunk a szavainkkal. Jó, ha tudjuk, hogyha valakinek egy bántó állítást, vagy megjegyzést teszünk, azt 36 jó állítással, megjegyzéssel tudjuk elfelejtetni, kiegyenlíteni. Ezek a sorok főleg magánemberként szólítja meg olvasóját. Nem kívánom részletesen tárgyalni, de szó nélkül hagyni sem, azoknak a felelősségét, akik szem előtt vannak. Érdemes lenne elgondolkodniuk a politikusoknak, azzoknak akik a kultúrát, a közéletet irányítják, irányíthatják - beleértve a médiákat is - azokon a bölcseleteken amiket említettünk. Ha csak akkor szólnának, ha az építő és áldásos lenne azoknak akik hallgatják őket.
Embereket, kapcsolatokat, életeket tehetünk tönkre, ha nem vigyázunk a szavainkra, és felelőtlenül jártatjuk a szánkat össze-vissza.

...a tetteinkért

Felelősek vagyunk a tetteinkért! Bármit cselekszünk, az hatással van a mi, és mások életére egyaránt. Nem viselkedhetünk felelőtlenül, mert egyrészt példák vagyunk a gyermekeinknek, másrészt társadalomformáló hatásunkkal is tisztában kell lennünk.
A társadalom egyénekből áll, és csak annyira lehet egészséges amennyire azok az egyének egészségesek, akik alkotják. Természetesen az egészség alatt a fizikai melett, a mentális, azaz gondolkodásmódbeli egészségre is gondoltam.
El sem tudjuk képzelni mekkora felelősség ez!

Dr. Francis A. Schaeffer, korunk egyik nagy gondolkodója Így fogalmazza meg: "Egy rendszer, vagy társadalom legfeljebb annyira lehet erős, mint azok az egyének akik alkotják. Az egyén meg csak annyira lehet erős, mit azok az elvek, amiken áll." A megfelelő elvek kialakításához nélkülözhetetlen a felelősségteljes gondolkodás. A "Vissza a Valósághoz!" című gondolkodásmód fejlesztő programunk abban kíván segítséget nyújtani, hogy feltárja az ember gondolkodásába évszázadok alatt beépült olyan "vírusokat" melyek a felelőtlen hozzáállásunkért, és így a problémáink többségéért felelősek.

...de legfőbbként a gondolatainkért

Minden döntésünk, szavunk, cselekedetünk először egy gondolat volt csupán. Ezért mindennek az alapja az, ahogyan gondolkodunk. Mondhatnánk akképpen is: ahogyan gondolkodunk, úgy éljük az életünket. A gondolkodásunk azok szerint az információk szerint alakul, amiket beengedünk az elménkbe. Úgyhogy, legelsősorban a gondolatainkért vagyunk felelősek, mégpedig két területen is:

a). Mivel tápláljuk az elménket? Milyen információt engedünk be az elménkbe, amiből aztán megszületnek a gondolataink? A gondolataink azon információkból származnak, amelyek bekerülnek az elménkbe. Annak alapján formálódik a gondolkodásunk, amit hallgatunk, nézünk, olvasunk, stb. Az elménkbe bejutó információhalmaz alakítja aztán a gondolkodásunkat. A tudatos elménkbe bejutott információ - ha jelentőséget kap - bekerül az elménk két másik részébe is, és így a valódi énünk, azaz a lelkünk részévé is válik. Ebből születnek meg aztán a különböző gondolatmintáink (egy bizonyos dologról, hogyan vélekedünk), a szavaink és cselekedeteink.

Az érthetőség kedvéért egy-két példa: Mielőtt viszont példálóznék, tudatni szeretném mindenkivel, hogy nem áll szándékomban megbántani, vagy elítélni senkit sem! Abban az esetben, ha a példáim egyikében felismeri magát, kérem, higgye el az nem az Ön személye ellen szól. Pusztán csak olyan tényeket közlök, amiket a tudomány különböző ágaiban folytatott kutatások is alátámasztanak.

Ha huzamosabb ideig érik az elménket ugyanazok, vagy hasonló impulzusok, azok egy idő után a gondolatainkban leképződnek. Például: Abban az esetben, ha mondjuk, rendszeresen nézünk pornó filmeket, egy percig ne csodálkozzunk azon, hogy könnyen irányíthatóvá válunk az érzékeinken keresztül. Azok a képek, hangok, amik egy ilyen filmen keresztül eljutnak hozzánk, olyan nyomokat hagynak a gondolkodásunkban, amik később a döntéseinkben és tetteinkben fognak jelentkezni. Megváltozik az erkölcsi ítélőképességünk, és elfogadhatónak tartunk majd olyan dolgokat is, amiket a rendszeres "mozizás" előtt még elítéltünk. De hozhatnám az erőszakos filmeket, könyveket, videojátékokat, az agresszív kemény zenét is példának. Ám nem kell ilyen látványosan káros dolgokkal táplálnunk az elménket, elég ha csak minden nap ott ülünk a TV előtt és - hogy is mondjam - nem éppen a művészi értékeiről ismert, valamelyik szappanoperát néznünk. A heteken, hónapokon kersztül figyelemmel kísért sorozatok, rejtett üznetei befolyásolják döntőmódon a gondolkodásunkat. A világról alkotott véleményünk ennek hatására eltorzul, a valósághoz képest hamis lesz.
Mivel tápláljuk az elménket?

Nem háríthatjuk másra a felelősséget akkor, amikor olyan információkat, impulzusokat engedünk be az elménkbe, amiknek romboló hatása van ránk nézve. Senkit sem hibáztathatunk azért, ha ennek következtében, eltorzul a gondolkodásunk, és egy hamis szemmel látjuk a minket körbevevő valóságot. Szabadok vagyunk; bármit megtehetünk, bármit nézhetünk, olvashatunk, hallgathatunk, de ezeknek a ránk és a környezetünkre hatással levő következményeiért nekünk kell vállalnunk a felelősséget.

b). Mit kezdünk az elménkbe jutott információval? Annak dacára, hogy ügyelünk arra, hogy mivel tápláljuk, rengeteg olyan információ jut be az elménkbe, aminek káros hatása lenne, ha továbbkerülne a lelkünkbe. Az a felelősségünk, hogy csak olyan információt engedjünk be a lelkünkbe, amit megvizsgáltunk abból a szempontból, hogy annak mi lehet a következménye. Az információ először az elmébe jut, és onnan kerül át a lélekbe. Abban az esetben, ha minden kontroll nélkül fogadjuk el az információkat, akkor minden szemét bekerülhet a lelkünkbe. Ha valamilyen gondolatot öt percig forgatunk az elménkbe, akkor az a lelkünkbe jut, és a legváratlanabb helyzetekben fejti ki a romboló hatását. Azonnal el kell kapnunk - még a bejutás pillanatában - minden gondolatot, még mielőtt hatással lehetne ránk. Ergo, a felelősségünk abban van, hogy minden gondolatot megítéljünk.

Az embernek, a véges mivolta miatt, kizárólag az elméje és a gondolatai felett van hatalma. Nem tudja befolyásolni sem az időjárást, sem azt, hogy szeressék, sem azt, hogy a föld melyik részére szülessen, de még azt sem, hogy sűrűbben járjon a villamos. Egyszóval, semmi egyéb felett nem rendelkezhet, mint az elméje felett. Ezt viszont ne kicsinyeljük le, mert azáltal, hogy az elménk felett uralkodhatunk, az elménket kordában tarthatjuk; az egész életétünknek mi lehetünk az irányítói.

A felelősség felvállalása szabaddá tesz

Azok az emberek, akik azt vélik, hogy nincs felelősségük, kiszolgáltatják magukat a körülményeiknek és más embereknek. Nekik nincs beleszólásuk a saját életükbe. Minden meggyőződés nélkül élnek, és így felelőtlenül elhisznek mindent, bármit is mondanak nekik; másoktól várják, hogy megoldják helyettük az életüket. Ennek következtében, folyton másra mutogatnak, és időről-időre ugyanazokat a hibákat követik el. Nem hiszik el, hogy azt aratják, amit vetnek. Úgy vélik, hogy bármit vethetnek, mert mindig "búzát" fognak aratni. Amikor aztán tököt vetnek és nem búza, hanem tök terem, akkor vérig vannak sértődve. Vannak emberek, akik az egész életüket így élik le: tököt vetnek, és búzát akarnak aratni.
Akik viszont felelőséggel élnek, saját maguk dönthetnek az életükről. Szabadon, a körülményeiktől és mások véleményétől elvonatkoztatva felelősen megvizsgálhatják azokat a válaszokat, amiket az életük kérdéseire kapnak. Ezzel megadják maguknak az esélyt, hogy megtalálják az igazi válaszokat, és kialakíthassák maguknak a szilárd, tényeken alapuló meggyőződéseiket. A felelősségteljes ember maga irányítja az életét, maga hozza a döntéseit, minek következményeit mindig minden körülmények között vállalni tudja.

Az élet sokkal értékesebb annál, minthogy felelőtlenül elherdáljuk. Ezért nem élhetünk gyermeteg felnőttekként, hanem annak tudatában kell vállalnunk a felelősségünket, hogy minden gondolatunknak, szavunknak, döntésünknek, cselekedetünknek következménye van.

A most közzétett cikkünk bepillantást enged abba az előadásba, amelyet Budapest egyik neves szállodájában tartottunk, és aminek teljes anyagához Ön is hozzájuthat. Kérem, kattintson ide és nézzen utána a "Vissza a Valósághoz!" című anyagunknak, mellyel abban szeretnénk segíteni Önnek, hogy megláthassa azokat az életét komolyan befolyásoló lehetőségeket amik a helyes gondolkodás és a felelősség felvállalásának elsajátításával nyílik meg Ön előtt. Gondolkodásmód fejlesztő programunkkal arra bátorítjuk Önt, hogy igenis legyen olyan gondolkodó ember, aki nem a körülményei és mások által irányított életet él, hanem felelős döntéseket hozva, saját élete irányítóivá válik.

Tisztelettel:
Duló Attila
info@megoldasok.hu