Az embertársainkkal való együttélés, de egyéb boldogulásunk feltétele is, hogy az alázatosság legyen az egyik fő erényünk. Nem arról a hozzáállásról beszélek, ami azt mondja: "Bocsánat, hogy megszülettem, ígérem többet nem fordul elő... Bocsánat, hogy élek, majd igyekszem nem elszívni előled a levegőt." Nem, ez egy hamis alázatoskodás, ami nem egyéb, mint a büszkeség álcázása.

Az alázat egy olyan tulajdonság, ami az élet minden területén nélkülözhetetlen ahhoz, hogy együtt tudjunk élni embertársainkkal. Már az ókorban is látták az alázatosság jelentőségét. Egy ógörög nyelven íródott írás szerint, az alázat alatt azt érthetjük:
"Alacsony, a normális szint alatt lévő" illetve: "szelíd, kedvesen engedelmes, alázatos"
Az alacsony alatt nem az illető testmagassága értendő, hanem az, hogy nem akar kiemelkedni, fölémagasodni másoknak. Azt a hozzáállást tükrözi, ami a normális szint alatt marad, azaz, nincs olyan ambíciója, hogy a többiek fölé magasztalja magát. Szelíd és engedelmes marad.

Ezeket a tulajdonságokat érdemes magunkra ölteni úgy, mint egy ruhát. Ennek a "ruhának" mindenképp olyannak kell lennie, amit látnak az emberek, és megkülönbözteti azt, aki hordja. Ha már, az ókornál tartunk, talán a rabszolgák kötényével lehetne párhuzamba állítani, ezt a "mindenki által látható ruhát". A rabszolgáknak egyedi viseletük volt azért, hogy a ruházatuk alapján is fel lehessen ismerni őket.
Az alázat is olyan, mint a szolgák köténye; jellegzetes öltözet, ami elárulja viselőjéről, hogy szolgálni, és nem uralkodni akar. Amint azt említettem, az alázat egész életünknek az alaphozzáállása kell, hogy legyen, de három területen egészen biztosan.

A valósághoz való viszonyunk

Mélyen hiszem, hogy rengeteg nehézségtől kímélhetnénk meg magunkat, ha alázatosak lennénk. Ez viszont nem annyira jellemző az emberi fajra. Mi inkább vagyunk dölyfösek, büszkék, mint alázatosak. A büszkeség és a dölyf az alázat ellentettje. Míg az alázat alacsony, szelíd és kedvesen engedelmes, addig a büszkeség magas, arrogáns és lázadó.

A büszkeség két jellemző módon akadályozhatja meg a valósághoz való helyes viszonyulásunkat:
Az egyik, hogy semmibe vesszük a valóság tényét. Mi, az egyetemes valóságban élünk. Abban a legtágabb értelemben vett valóságban, amely a maga kérlelhetetlen törvényszerűségével vesz minket körbe. Ezzel szemben - a büszkeségnek köszönhetően - a valóságot a mi egyéni, szubjektív gondolkodásunkkal azonosítjuk. A dölyf nem engedi megláttatni azt a nyilvánvaló igazságot, hogy a valóságot nem szabhatjuk át a vágyainknak és szükségeinknek, elképzeléseinknek megfelelően. Alázat nélkül nem tudjuk elfogadni, hogy mi lettünk a valóságba beleteremtve, és nem mi teremtettük a valóságot.

A másik, hogy tagadjuk, vagy nem látjuk a valóságos énünket.
Sokszor azt képzeljük, hogy csak ahhoz kell alázat, hogy el tudjuk fogadni, ha valami kedvezőtlen dolgot mondanak rólunk. Ez így igaz, viszont nagy alázatra van szükségünk ahhoz is, hogy el tudjunk fogadni olyan rólunk tett állításokat, amik annyira szépnek és jónak hangzanak, hogy szinte hihetetlen a számunkra. Alázat kell ahhoz, hogy természetes módon fogadjuk a dicsérő építő szavakat is. Rendszerint nem a valóság talaján áll, a magunkról kialakított véleményünk.

Mi, a "Megoldások" csapata azt állítjuk a "Vissza a Valósághoz!" című programunk legelején, hogy "Ön többre képes, mint akár a legirigyeltebb példaképe." Merjük ezt tenni, azért, mert tudjuk, hogy a valóság az, hogy Ön sokkal értékesebb, mint ahogyan gondolja magáról. Persze ez nem csak Önre érvényes, sajnos az emberiség nagytöbbsége nem a valósággal összhangban gondolkodik sem önmagáról, sem a világról.

A büszkeség álarca az, amikor azt mondjuk: "ÁÁÁÁÁÁ én ezt nem érdemlem meg!
Hogyan mondhatod rám - egy ilyen alakra - hogy értékes fickó vagyok? Hát nem látsz a szemedtől?"
Manipulatív megnyilvánulása ez a büszkeségnek a többi emberrel szemben, mert ilyenkor azt szeretnénk, hogy valaki más bizonygassa az állításunk ellenkezőjét. Azt szeretnénk, hogy mások mondjanak jót rólunk, hogy mások magasztaljanak föl minket.

Másokhoz való viszonyunk

Alázatosoknak kell lennünk másokkal szemben is. Egy több ezer éves bölcsesség azt írja, hogy alázattal különbnek tartsuk egymást magunknál. Ez azt mondja, hogy legyünk alacsonyak, a normális szint alatt levőek, az alatt, ahol a többiek vannak. A büszkeség, a kevélység nem csak a valósággal való viszonyunkat torzítja, de az emberi kapcsolatokat is rombolja. A büszkeség nem engedi, hogy a másik szemszögéből nézzük a dolgokat. A büszke ember el van telve magától, és úgy közelít meg mindent és mindenkit, hogy ÉN, ÉN, ÉN, és csak ezután jöhet bármi, vagy bárki.

Sajnos ebben az elfajult kemény, kegyetlen világban - amiben kénytelenek vagyunk élni - nincs sok választásunk, ha jól akarjuk érezni magunkat, ha fontosnak akarjuk magunkat tudni. Ezt többnyire csak úgy tudjuk elérni, ha saját magunkat fölé magasztaljuk a másiknak. Akkor érzzük magunkat valakinek, ha saját magunkat különbnek tartjuk a másiknál. Bele vagyunk kényszerítve a kevélység szerepébe. Ez viszont örökös viszálykodást, egészségtelen versengést szül ember és ember között. A büszke szív elvárja a másik embertől, hogy alázatos legyen vele szemben, de ezt soha nem vonatkoztatná saját magára is. Ennek következtében, az emberi kapcsolatok kizsákmányolók és kizsákmányoltak viszonyává vált. A szomorú az egészben az, hogy amíg valaki az egyik kapcsolatban kizsákmányoló lehet, addig, egy másik kapcsolatban kizsákmányolttá válik. Így a kapcsolatainkon keresztül, teljesen kiszipolyozzuk egymást, aminek az a következménye, hogy a kapcsolatainknak többnyire csak vesztesei vannak. Büszkeségükben egymást alázzák meg az emberek.

Ezzel szemben az alázatos ember, a másikat fontosabbnak tartja magánál. Ettől a kapcsolatok egy olyan szintérré válnak, ahol a másik fél szolgálásáról, a másiknak szerzett örömről és szelíd, kedves engedelmességről szól minden, aminek csak nyertesei lehetnek. Az alázat köténye nem csak azt a célt szolgálja, hogy megkülönbözteti azt, aki hordja, de meg is védi attól, hogy beszennyeződjön. Amíg a büszke ember saját büszkeségének megelégítése céljából gátlástalanul belemegy olyan helyzetekbe, ahol beszennyeződhet (erkölcsi értelemben), addig az alázatos ember elkerüli ezeket a helyzeteket azáltal, hogy ő a másik embert nézi, és őt akarja szolgálni. Az alázat köténye megvéd minket. A mi jól felfogott érdekünk az, hogy felvegyük az alázatot a tulajdonságaink sorába, felöltsük, mint a rabszolga a kötényét.

Az alázat tágítja azt a világot, amiben élünk. A büszke embernek nagyon apró világa van, mert a büszkesége bezárta őt abba a szűk közegbe, amit úgy hívnak, hogy ego. Azáltal, hogy alázattal másokat fontosabbnak tartunk magunknál, kialakul egy olyan tulajdonságunk, hogy érdeklődéssel tudunk megközelíteni egy másik embert. Kinyílik a szemünk másokra, figyelünk rájuk, és ezért folyamatosan tágul az a kör, amiben élünk. Egyre több ismerőst és barátot szerezve, egyre nagyobb világot építhetünk magunknak. A mások iránti alázat teszi lehetővé számunkra, hogy magas szintű, minőségi kapcsolataink lehessenek. Az ember, társas lény, és mint ilyennek, kapcsolatokra van szüksége. A kapcsolatainak a minősége befolyásolja az élete minőségét is. Senki nem élhet egy gazdag, tartalmas életet, hogyha nincs, vagy ha üres, silány kapcsolatai vannak.

Az igazsághoz való viszonyunk

Végezetül, alázatosoknak kell lennünk az ismeret, vagyis az igazság iránt. A XXI. Században, az embereket nem nagyon érdekli az igazság. Sőt, az igazság létét is kétségbe vonják. Azt állítják: "nincs igazság", "attól függ, hogy honnan nézem", vagy azt, hogy "minden relatív". Megfosztva ezzel magukat attól a reménytől is, hogy valódi válaszokat kapjanak az életük nagy, sőt sorsdöntő kérdéseire. Ugyanis ha valóban nincs igazság, akkor nem lehet egy konkrét, minden egyéb állítás fölött lévő abszolút választ kapni. Ebben az esetben csak jó ötleteket kaphatunk. "Higgy ebben, higgy abban, nem, nem, nem inkább higgy amabban." Aki nem alázattal közelít az igazsághoz, kénytelen más emberek által jónak tartott elképzelések alapján élni. A világban nagyon sok "igazság" van, és mire mindet végig próbálja valaki, addigra lehet, hogy már késő lesz, és aztán már nem lesz módja megtalálni az igen is létező igazságot. Létkérdés tehát, hogy alázattal legyünk az igazság iránt.
Az alázatos szív, a valódi, az egyetlen igazságot keresi. Amikor aztán megtalálja, akkor feltétel nélkül elfogadja azt, és képes új felismerésre jutni. Problémáink többsége abból adódik, hogy büszkék vagyunk, és ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, azt akarván érvényre juttatni, még a nyilvánvaló igazsággal szemben is. A büszke embert nem érdekli az igazság, őt egyedül a saját igaza érdekli. Az igazságról alkotott véleménye fontosabb a számára, mint maga az igazság. Viszont az alázatos ember el tudja fogadni, hogy a dolgok nem mindig úgy műkődnek, ahogy ő szeretné, ezért képes arra, hogy a régi koncepcióját újra cserélje, ha bebizonyosodik róla, hogy nem igaz, vagy nem helyénvaló.

Az alázat nem a gyenge, "kisemberek" tulajdonsága. Ellenkezőleg! Az emberiség kiemelkedő személyei kivétel nélkül alázatosak voltak és ez emelte ki őket a szürke átlagból.
Az alázatos ember tudja, hogy nem ő áll a világ középpontjában, hogy nem tőle, általa, és őreá nézve van minden. Az alázatos ember ereje abban van, hogy tiszában van sajátmagával. Tudja, hogy kicsoda valójában, hogy honnan jött és, hová megy, hogy merre tart az élete, mi lesz vele a halála után. A kör itt zárul be, mert ezekhez az ismeretekhez csak a valósághoz, az igazsághoz, és a többi emberhez való alázaton keresztül lehet eljutni.

Cikkeink és oktatási rendszerük alapját azok az elvek alkotják, amelyeket a "Vissza a Valósághoz!" című gondolkodásmód fejlesztő programunk tárgyal. Ez a program, a gondolkodásunkba évszázadok alatt beépült "vírusokat" leplezi le, és ad egy olyan alapot, melyre felépíthető egy időt álló életelveken alapuló gondolkodási modell.

Kérem, kattintson ide! "Vissza a Valósághoz!" Gondolkodásmód fejlesztés!

Tisztelettel:
Duló Attila & Schlingloff Sándor
info@megoldasok.hu

Az oldalainkon közzétett cikkeken és az oktatási anyagainkon túl, további értékes és hasznos információkat közlünk az "Eredményes élet alapelvei" című hírlevelünkben. Hírlevelünkben havonta, az ember mindennapi életét befolyásoló témákat dolgozunk fel. Tesszük ezt azzal a szándékkal, hogy olvasóinknak könnyebb legyen eligazodni, és örömmel élni, ebben a sokhelyütt eldurvult, kegyetlenné vált világban.

Hisszük, hogy az "Eredményes élet alapelvei" című hírlevelünk olvasása, társadalmi rangtól és anyagi helyzettől függetlenül, minden embernek hasznos és kellemes percket tud okozni. Kérem, ne zárja be ezt az oldalt anélkül, hogy ne jelentkezett volna a hírlevelünkre.